Olvasási idő: 6 perc

Március 18-án, reggel 10-kor vegyes érzésekkel léptem be az MCC Tas vezér utcai képzési központ „kapuján”. Szeptember óta ezt a programot vártuk a legjobban, pedig akkor még nem is tudtuk, hova megyünk. Ezért természetesen rendkívül izgatott voltam, másfelől viszont teljes létszámban az őszi tábor óta nem találkoztunk, nem beszéltünk egymással mint ösztöndíjasok, izgultam, megvan-e még az a különleges kapcsolat köztünk. Szerencsére a kételyeim már az első pillanatban eltűntek, hiszen úgy folytattuk a beszélgetéseket, mintha tegnap este köszöntünk volna el egymástól. Ez a hangulat az egész tanulmányúton végigkísért minket, és remek hangulatot eredményezett minden helyzetben.

Miután első nap elfoglaltuk a szállást, tartottunk egy gyors megbeszélést a program szakmai vezetőjével, Erikkel, ezt követően ezt minden nap végén megismételtük, így közösen vettük sorra az aznapi történéseket, és megtervezhettük a következő napot. Március 19-én, kedden, városnézéssel kezdtünk, felfedeztük a német U-Bahnt, megcsodáltuk a Brandenburgi kaput, alig találtuk egymást az útvesztő jellegű zsidó emlékműben, és a jó időnek örvendezve végigsétáltunk az Unter den Lindenen.  Megcsodáltuk továbbá a helyi látványosságokat, például a Humboldt University Jogi Karának díszes épületét. Mindenki megjegyezte, hogy szívesen jönne ide EP ösztöndíjasként. Itt a séta nem állt meg, hisz egyenesen a Checkpoint Charlie felé vettük az irányt. A sok szép és többnyire monumentális épület után azt hittük, már semmi nem múlja felül az eddigi látványt.
Tévedtünk, nem kicsit, nagyot. Az East Side Gallery festményeire tényleg igaz, egy kép többet ér ezer szónál: A számos különböző stílusirányzatú graffitinek a jelentése talán még többet ért, mint a látványa, hisz az ország, Berlin, a családok és barátok kettészakadásának fájdalmait láttuk az utcai műalkotásokban, ám azt az eufóriát is, amely a fal lebontásával járt. Ennek következtében sokunk újraértékelte, milyen szerencsések vagyunk, hogy egész életünket egy szabad országban tölthetjük, együtt a családunkkal.


A nap fénypontja a CDU német parlamenti képviselőjével, Petschner-Multari úrral való találkozás volt. Jó volt egy másik ország nézőpontját megismerni és szerintem itt kezdett el mindenki rájönni két dologra, amelyet a későbbi előadások is megerősítettek:
1. Németországban a jobb és baloldal két teljesen másik fogalom, mint Magyarországon, így a liberális és konzervatív is, ennek fényében kell külföldi híreket olvasni.
2. Sokszor azt hisszük, csak nekünk vannak problémáink, máshol a világon sokkal jobb és problémamentesebb az élet, de látva más ország nehézségeit, örülök, hogy a saját problémáinkkal kell csak megküzdenünk.


Szerdán reggel a Konrad-Adenauer-Stiftung jóvoltából részesültünk egy kisebb fejtágításban az európai, kifejezetten a német demográfiai krízisről és ennek számos vetületéről. Nehéz lenne megállapítani, mi az emberiség legnagyobb problémája, sőt szerintem lehetetlen, mert nagyon szubjektív ez a kérdés, viszont az kétségtelen, hogy a drasztikus demográfiai csökkenés a legnagyobbak közé tartozik. Beszéltünk arról is, hogy bizonyos esetekben nem az abszolút csökkenés a legnagyobb probléma, hanem például a társadalom nemi eloszlásának az egyenlőtlensége, vagy a kisebb települések elnéptelenedése. Egy ilyen előadás után a jövőhöz való rezignált, negatív hozzáállás elkerülése érdekében délután megcsodáltuk Yadegar Asisi (Pergamon-Panorama) körpanorámás, hangeffektusokkal ellátott, gigantikus kiállítását, majd a Ritter Sport csokoládé „gyárban” teletömtük magunk szerotoninnal, szigorúan négyzet alakú táblacsoki formájában.


Csütörtök reggel volt szerencsénk a magyar nagykövetségen Vad Zoltán követet kifaggatni mindenről, ami a német politikával kapcsolatban felmerült bennünk a héten. A korábban említett két nagy tanulságra ez a beszélgetés is minden szempontból csak ráerősíteni tudott. Egy gyors ebéd után haladtunk tovább az ESMT felé, ahol először egy körbevezetésen vettünk részt a lenyűgöző, eredeti történelmi motívumokkal teli épületben, majd Sölch Tamás (ESMT MCC Ösztöndíjas MBA hallgató) mutatta be a mindennapjait az egyetemen egy beszélgetés keretein belül. A napot egy filozófiai előadással zártuk az igazságról és az álhírekről Richard Schütze (Valere Academy) prezentálásában.


Este az utolsó megbeszélésen mindenki pár mondatban és természetesen egytől tízes skálán értékelte a hetet. Másnap, pénteken a Bundestag tetőteraszáról néztünk végig a városon. Sajnos ekkor már kicsit befelhősödött az idő, de nem volt nagy probléma, hisz Berlin minket, az MCC diákjait 4 napnyi meleg és napos idővel üdvözölt, péntekre már jól is esett a hűvös idő.
A repülőtéren még utoljára örültünk egymás társaságának, és csak a repülőre felszállva jutott eszünkbe nekünk, végzősöknek, hogy másfél hónap, és itt az érettségi, ezért a repülőút másfél órája alatt próbáltuk egymást felkészíteni többek között a történelem és magyar érettségikre. Reméljük sikeresen... 
Sugár Benedek, budapesti központ

“A szakmai workshopokon, előadásokon, a nemzetközi tanulmányúton való aktív részvétel jelentősen elősegíti az MCC Ösztöndíjprogramban folytatott kutatások sikeres lebonyolítását. Ezek a események kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a diákok elmélyüljenek a saját szakterületükön. A program olyan különleges szakmai tudást és közösségi élményeket nyújt, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a diákok személyes fejlődéséhez. Ezek a tapasztalatok és tanulási lehetőségek segítik a résztvevőket abban, hogy széleskörű ismereteket szerezzenek, és sikeresen alkalmazzák azokat a jövőbeli szakmai karrierjükben.”


/Kristóf Tímea, budapesti központ/

A 2024/2025-ös évfolyamra június 3-ig lehet jelentkezni. 

Részletek itt: https://mcc.hu/kp-osztondijak